A modern magyar képzőművészet korszakai1. rész
A nagybányai művésztelep

A nagybányai művésztelep a 20. századi művészet kiindulópontja. Nagybányán bontakozott ki a magyar naturalizmus és a plein air festészet.
A nagybányai festészet a természetre, az atmoszférikus fényekre és az úgynevezett plein air festészetre (azaz a természetben való festészetre) alapult. Ettől függetlenül nem volt egy egyértelmű stílusirányzat, melyet az itt dolgozó művészek követtek. Ezáltal az itt készült festmények több szempontból eltérnek egymástól.
Hollósy Simon, aki ugyan Nagybánya vezetőjeként indult, 1901 után többet nem tért vissza a művésztelepre. Nem sikerült megragadnia a nagybányai hatásokat társai sikereihez képest, és inkább történelmi művén, a Rákóczi-induló vázlatain dolgozott.
Thorma és Réti hasonló módon nem köteleződtek el a „nagybányai” tájképfestészethez. Thorma Rembrandt hatására drámaibb zsánerképeket, míg Réti melankolikus enteriőröket készített statikus figurákkal.
Iványi Grünwald Béla, Ferenczyhez hasonlóan, a történelmi festészet és a nagybányai táj között kereste eleinte a művészeti szintézist. Majd később áttért a gyors ecsetvonásokkal megörökített fényviszonyokat bemutató kompozíciók készítésére. Pár évvel később pedig már leredukált, dekoratív, nagy, egynemű síkokból álló tájakat festett, mint a Nagybányai táj a Gutinnal.